„Én nem azért csináltam, de a nagyapádnak úgy tűnt, hogy tetszett a dolog.” Válasza nem lepett meg, de vajon ki hányadán áll ezzel az ösztönösségből fakadó, de misztikus távolságokba is elrepíteni képes érzéshullámmal?

Természetesen nem csak nagyanyámnál érdeklődtem. Barátaim, barátnőim nemre és „tudatossági szintre” való tekintettel és tekintet nélkül vegyes tapasztalatokkal halmoztak el. Beszámolóiknak köszönhetően néhány, a témával kapcsolatos előfeltételezésem megbukott, míg volt olyan is, ami beigazolódni látszik. De kezdjük az elején.

Azt már tudjuk, hogy a szexuális aktust alapvetően a fajfenntartási ösztönünk motiválja. Az a tény, hogy ez nekünk (és még néhány másik szerencsés állatfajnak is) kifejezetten örömteli tud lenni, sőt a férfi magvetése és a nő e mag teljes befogadásának néhány pillanata extatikus kicsúcsosodásban végződik. Ideális esetben. Mert bizony, ahogy ezt már megszokhattuk civilizált emberekként, sokszor nem ideálisak a körülmények az egymásban való feloldódáshoz. Félelmek, korlátok, negatív szexuális tapasztalatok, bizalmatlanság, egyéb belső konfliktusok önmagunkkal vagy a partnerrel, és persze külső körülmények is befolyásolhatják a testi szerelem természetes megnyilvánulását.

Ma már rengeteg tapasztalattal rendelkezünk a témát illetően, és aki szexuál-pszichológiai segítőként esküszik fel, az bizonyosan segíteni is akar azoknak, akik ilyen jellegű megoldandó helyzetbe kerülnek. Csak legyünk bátrak vállalni az elakadást. Le lehet jönni a zátonyról. És egymás iránti türelemmel és szeretettel feloldjuk a gátakat az egészségügyi kielégülésen túl valami olyan szakrális élményben is részesülhetünk, amiről álmodni sem mertünk még az út elején.

Így biztat a Tantra is. Mert a szeretet eme manifesztálódásában olyan kapcsolatot alakíthatunk ki párunkkal, ami a mindennapi életünkre is harmonizáló hatással lesz. Sőt! A férfi orgazmussal járó ejakuláció elsődlegessége is háttérbe szorul és a nőéhez hasonló akár több belső orgazmus megélése lehet az eredmény egy hosszabb, meghittebb, teljeskörűbb, egymás boldogságélményét segítő, lelkileg is mélyebb együttlét során.

Egy ilyen élményt követően felélénkülnek a gyógyító energiák, szerelmet, békét, harmóniát árasztunk. Ezekben a percekben lelkileg felszabadultabbak, de sérülékenyebbek, érzékenyebbek is vagyunk. Ilyenkor hat ránk igazán az élet. Barátaim, akik nem élitek meg önmagatokat, akik tartotok, tartózkodtok a szexualitástól, akiket bántottak, vagy nem engedték, hogy szeressétek a testetek normális impulzusait és akik csak úgy használjátok egymás testét, mint a hamburgert a tízperces ebédszünetben, tőletek kérdezem:

Kell az ilyen felemelő beteljesedésünket gátló tényezőket feloldani?

Akarunk-e tenni azért, hogy ebben a formában éljük meg ezt a szépséget? A szorongást vagy a szabadulást választjuk? Kezdjük el már ma! Lépésben vagy nagy léptékekben, de engedjük szabadon áramolni, amit az Univerzumtól kaptunk emberként. Szerelemre születtünk. Arra, hogy a maga természetességében éljük meg emberi lényünk adottságait. Éljünk a lehetőséggel!